Atlétika
Jankovics Dániel
MTK legendárium | 355. rész
Az MTK alapítása és alapítói. 1888-ban született a klub
A 19. századi Magyarország társadalmi összképéhez hozzátartoztak a zsidók. Asszimilációjuk előtt megkülönböztetésük, főként sajátos ruházkodásuknak köszönhetően roppant egyszerű volt. Különösen a férfiak földig érő kaftánja, hosszú pajesza és szakálla volt markáns látvány. Vándorkereskedőik messze vidékekre szekerezve kínálták portékáikat szalagot, fonalat, divatos mintájú kartont s mindenféle használati tárgyat, ugyanakkor zsákszám gyűjtve a parasztságtól vánkosba, dunyhába való libatollat.
Majd minden faluban volt zsidó korcsmáros, külvárosban szegény szabó. Híresek voltak a Győr - és Moson megyei gazdag gabonakereskedők, kiknek rozzsal, árpával rakott burcsellái Pest és Pozsony között járták a Dunát, vagy a falvak népétől szilvát felvásárló házalók, kik hektószám főzték a híres kóser sligovicát.
Nagy népszerűségnek örvendtek a zsidó menyegzőkön muzsikáló klesmer zenészek, ugyancsak a vidék jellegzetes alakjai voltak a vásárokon libáik kövérségéről dicséretet zengő zsidó asszonyok, földbérlő gazdák, kalendáriumot és gyufát kínáló utazó ügynökök. Tiszteletnek örvendtek a Dráva és Tisza vidéki bölcsességükről híres rabbik, szegény vándor talmudista növendékek, kiknek mindig jutott hely a jámbor hajlamú zsidó családok asztalainál. A dzsentri érzelmei szempontjából tovább rontotta a helyzetet, hogy mind nagyobb számban jelentek meg a zsidóság köreiből rekrutálódó új földesurak, kik váratlan anyagi gyarapodásuk mellé az úri modort is el akarták sajátítani, ami viszont a prediummal együtt nem volt megvásárolható, így azután sok mulatságos vagy épp bosszantó eset fakadt e törekvésekből. A 19. századi zsidó földbirtokos Schwarcz Károly (1861-1920) maga is érezve a jelentős kontrasztot magyar úr és újgazdag zsidó polgár között, így vélekedett e társadalmi problémáról:
„Úgy látszott a tiszteletre méltó nemes régi Magyarország és a feltörekvő, rikító új Magyarország kerül zavaró diszharmóniába egymás mellé, ami kihívást jelentett a régi rend számára és megbotránkoztatta a hagyományok tisztelőit.”
A hirtelen szmokingba bújt urak kezdetben nem találták a megfelelő tónust, finom hangot és ízlést, ami nem ritkán keltett derűt a régi világ képviselőiben. A dzsentri néha joggal érezhette úgy, hogy: „betanított öreg cselédjén jobban áll a libéria, mint a szmoking azon az újdonsült úron, aki valamikor igáskocsisának pipaszárat árult.”
Mint ahogy a mindennapi életben, úgy a sajtóban is megindult a dzsentri-zsidó adok, kapok, melynek legszenvedhetőbb formája az élclapok világában kelt életre:
– Kérem, én Bartha vagyok,-»h«-val, mutatja be magát egy úr a váltóüzletben – azt akarván vele tudatni, hogy ősnemes családból származik.
- Én pedig Ehrenreich Hermann vagyok három »h«-val – vágott vissza a váltóüzlet tulajdonosa.
A helyzetet tovább bonyolította egynémely vagyonra szert tett zsidó nagytőkés fennhéjázása, melyről az ugyancsak zsidó származású közíró Charles Fenyvesi a korszakra vonatkozóan objektíven így vall:
„A közép-európai gettókból frissen szabadult, vagy a cári uralom teremtette népek börtönéből elmenekült zsidók gyorsan követni kezdték a budapesti, bécsi, párizsi és berlini szokásokat, divatot. Összejártak az Európában évszázadok hatalmon levő családok fiaival, lányaival. Némelyik zsidó álruhába bújt keleti herceg módján viselkedett, pökhendiségben túltéve mindazon, amit Nagy Károly leszármazottja sznobizmusban kínálhatott. Az anyagi és szellemi beérkezéshez vezető létrán feljutott zsidók alávetették magukat a szabályoknak, de azok megsemmisítésével is fenyegetődztek.”
A magyar félfeudális viszonyok közé ékelődő zsidó nagytőkések, ha akarták, ha nem idomultak a nemesi allűrökhöz, előkelő szokásokhoz, különösen nagy gondot fordítottak az úri módi utánzására a fővárosi zsidók felsőbb körei: „…pesti igazgatók, gőgös öreg zsidók, minden esztendőben…vadásztak, tegeződtek, dzsentriskedtek.”
Érdekes érzelmi, szellemi keveredést mutat egy bizonyos hórebhegyi Sinai Mária névforma is, mely egyszerre tartott igényt az ószövetségi előzményekre, ugyanakkor egy dzsentri ízű előnévhasználati formára…
E két társadalmi, etnikai csoport kölcsönhatása, sőt – az MTK esetében – összefogása eredményezte a magyar sportdemokrácia születését 1888-ban…
